Mi is az iskola/óvoda feladata? Idézem:"...elősegíti a gyermekek, fiatalok harmonikus testi és értelmi fejlődését, készségeik, képességeik, ismereteik, jártasságaik, érzelmi és akarati tulajdonságaik, műveltségük életkori sajátosságainak megfelelő, tudatos fejlesztés révén...stb." "...A köznevelés egészét a tudás, az igazságosság, a rend, a szabadság, a méltányosság, a szolidaritás erkölcsi és szellemi értékei, az egyenlő bánásmód, valamint a fenntartható fejlődésre és az egészséges életmódra nevelés határozzák meg....stb." Milyen szépen van megfogalmazva, és mennyire nem érvényesül a magyar közoktatásban mindez!
Most csak egy aprócska, morzsányi ellentmondásról írok, amivel biztos vagyok benne, hogy nagyon sok szülő, gyerek és pedagógus találkozik, én magam is. Tulajdonképpen tipikus. Mennyire ismerősek a mondatok?
" Kösd be a cipőfűződet, neked ezt már önállóan kell, mert az óvodában senki nem fog neked segíteni!"
"Ne legyél béna, ne engedd, hogy a sor végére lökjenek az ebédosztásnál, különben senki nem fog figyelni rá, hogy kapsz-e eleget enni."
"Oda kell figyelned minden egyes szóra, amit mondd a tanár, mert a te kedvedért nem fogja megismételni többször!"
"Írd fel pontosan a leckét, mert senki nem fogja neked elmondani, ha egyszer már letörölték a tábláról!"
"Próbálj rájönni, hogy mikor és miből fogtok dogát írni, mert különben nem tudunk itthon felkészülni rá!"
"Anyuka azért íratok minen nap röpdolgozatokat a gyerekekkel, hogy rájöjjenek, hogy tanulniuk kell és senki nem fog abban segíteni, hogy jobban teljesítsenek, egyedül kell megbirkózniuk a feladataikkal."
"Írjál gyorsabban, senki nem fog rád várni!"
"Anyuka itt az ideje, hogy elengedje a gyerek kezét. Elsőtől kezdve az önállóságra kell nevelni és arra, hogy egyedül előrejusson!"
"Anyuka, a gyereknek bent kéne lennie egész nap az iskolában, hogy hozzászokjon a későbbi társadalom nyersességéhez. Meg kell tanulnia, hogy elviselje a durvaságot is. Így keményebbé válik, képes lesz egyedül is megoldani a problémáit."
És sorolhatnám tovább a sort. Hiszen én magam is mondtam már a gyerekeimnek. "Pakold össze a táskádat, ha hiányzik valami, fekete pontot/ egyest kapsz, és senki nem fog azzal törődni, hogy haladni tudj a többiekkel." "Inkább rakd a kabátodat a székedre, mert különben a többiek leszaggatják a fogasról és rátaposnak, és senki sem fog arra figyelni, hogy rend legyen."
Aztán ma elegem lett ebből a kommunikációból, mert a gyerekek szemszögéből akartam látni. El tudjuk képzelni, hogy mit üzennek ezek a mindennapi mondatok egy gyereknek?
Azt, hogy a közoktatásban egyedül, segítség nélkül kell boldogulniuk. A tanárok, az osztálytársak, az egész intézmény nem azt szolgálja, hogy neki jobb legyen. Biztos, hogy a magányosságra, a keménységre, a törekvésre/törtetésre akarjuk idomítani a gyerekünket? Biztos, hogy olyan emberekre van szükségünk, akik aszociálisak, nem empatikusak, nem csapatjátékosok?
Mindenkinek szüksége van segítségre, még a felnőtt embereknek is. Miért várjuk el a gyerekeinktől, hogy erősebbek legyenek, mint mi? A világnak akarnánk megfelelni? Ez lenne a világ? Nem hiszem! A világ olyan, amit teremtünk a gyerekeinknek, és ha be akarjuk tartani a saját közoktatási törvényeinket, akkor nagyon át kell gondolnunk a mentalitásunkat, és változnunk kell. Mindannyiunknak.
Nem szégyen segíteni, nem szégyen segítséget elfogadni! Nem "ki ha én nem" gyerekeket kell nevelni, nem jobbnak kell lenni másoknál, hanem "csak" jónak. Ebben kell partnernek lennie szülőnek, pedagógusnak, gyereknek.
